SHP honlapkészítés

A református templomot a Báthory család építtette a XV. század második felében, késő gótikus stílusban. A reformáció magyarországi terjedésekor a templom is „reformált”: az oltárt eltávolították, a falakat fehérre meszelték.

A templom a későbbi időkben sok viszontagságon ment át. 1662-ben a szatmári német várőrség tett benne nagy kárt, majd a második tatárjárás idején, 1717-ben tető nélkül maradt, és csaknem egy évszázadig romokban állt. Csak 1784-ben építették újjá, a hajó mennyezetét kazettákkal ékesítették, amelyeket sajnos 1936-ban rossz állapotuk miatt el kellett távolítani.

A szentély felezett nyolcszög alakú, boltozata csillagbordás kiképzésű. Egyik záróköve Krisztus-fejet, a másik sárkányos Báthory-címert ábrázol. A gyámkövek pajzs alakúak, középkori festés nyomait őrzik. A szentélyben két pasztofórium maradt meg. Az északi oldali szentségtartóként szolgált, felső részét levélmotívumok ölelik. A déli oldal kis fali szekrényében pedig a liturgikus edényeket tárolták.

Az északi oldalon látható a sekrestye bejárata. A szentély keleti oldalán 1604-es naiv népi festményen a bűnbeesés története elevenedik meg. A jó és rossz tudásának fája mellett Ádám és Éva látható, a fán a kísértő kígyó tekereg.
Ugyanebből az időből származnak a gótikus írást utánzó falfeliratok is.

1794-ben készült el a szentély karzata, 1806-ban pedig az L-alakú nagyobb karzat, mindkettő népi díszítőfestéssel.
A különösen gazdag mintájú, pápai tiarára emlékeztető, hármas osztatú hangvető 1794-ben került a szószék fölé. A szószékkorona Vasvári Ódor Gábor keze munkáját dicséri. A Mózes-szék támlája két nagyméretű virágdíszes kazettából áll. Jelenlegi szószékünket Inczédy Márton, a gyülekezet lelkipásztora tervezte 1955-ben.

1819-1823 között a korábbi fa harangláb helyére téglából készült, nyolcszögletű torony emeltetett, mely ritkaságnak számít. A 36 méter magas barokk tornyot eleinte vörös zsindely fedte, ma vörösréz borítja.

1890-ben a templomot kívül-belül újravakolták. Ekkor került elő a templom déli oldalfalán nyitott eredeti templombejárat ajtóhomlokzatába vésett, 1633-ból való latin felirat: „Aki jól ismeri Krisztust, elég az, ha egyebet nem tud is. Aki Krisztust nem ismeri, semmi az, ha mindent ismer.” Sajnos a felirat ma már nem látható.

A szentély külső, dél-keleti oldalán, gótikus ablaknyílás fölött a XVI-XVII. század fordulója táján készített festés töredéke maradt ránk. A 20 cm széles ornamentális sávban oldalára fektetett kék és vörös tulipánokat vagy lótuszokat láthatunk. A nemrégiben lezajlott kutatások ugyanezt a díszítő motívumot találták meg körbefutva a hajó belső falain. A külső díszítősor alatt a jézusi mondás állt latinul: „Keressétek először az Isten országát és az Ő igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)

A toronyban két harang lakik. 50 kg-os kisharangunkat a gótikus körirat tanúsága szerint 1586-ban öntötték. A nagyharang 187 kg-os, 1923-ban került a helyére.

A gyülekezetnek jelen pillanatban közel 300 egyházfenntartója van. Istentisztleleteink látogatottsága 40-50 fő között mozog vasárnaponként. Úrvacsorával élők száma az ünnepek alkalmával megközelíti a 100 főt.






Egyház ládája 1805-ből